Először Indiában: Kerala: kék ég, zöld pálmafák, szürke patkányok

Az első nagyobb kirándulást munkatársaimmal, egy összesen 9 fős társaságban tettem meg. Kerala államba mentünk, ami India délnyugati részén húzódik, az óceán mentén. Ez körülbelül 1000 km-re van innen Hyderabadtól délebbre, ami azt jelenti, hogy éghajlati, politikai, vallási és nyelvi szempontból is hatalmas a különbség. Ha végigolvasod ezt a bejegyzést, megtudod miért is. A repülőnk pénteken este indult, egy SpiceJet Bombardier Q400 légcsavaros géppel 2 óra alatt megérkeztünk Kochiba, egy 600 000 fős városkába.

Indulás Kochi felé Bombardier Q400-as géppel

A repülőből kilépve (részben a 2 óra fázós légkondi miatt) nagyon forró és párás volt a levegő. Késő este volt, de egy liftben látott hőmérő szerint 36°C. Egy kisbusz várt bennünket, ami egyenesen az első szálláshoz vitt, a Saas Tower***-hez. Itt volt az este első meglepetése: booking.com ide vagy oda, az egyágyas szobáinkat kiadták és helyette légkondi nélküli kétágyas szobákkal tudtak szolgálni. Másoktól korábban hallottam ökölszabályokat, hogy az indiai hoteleknél 1 vagy 2 csillagot kell levonni. Direkt megnéztem a csillagok definícióját, és szerintem nem ez a probléma. Az "egycsillagos" definíciója szerint "100% tisztaság" a követelmény. Itt leginkább ezzel volt probléma..

A hotel engem az egyetemi kolira emlékeztetett. Mezítlábas emberek járkáltak otthonosan a folyosón, a nyitott szobaajtókon bepillatva emberek heverésztek az ágyakon. A levegő ugyanúgy, mint az utcán forró és párás volt. A szobában nem volt légkondi, csak egy filmekbe illő ventillátor a plafonon. Összességében egy lepukkant hely volt, de ekkor még úgy gondoltam, hogy mindegy, aludni jó lesz.

Utcakép a hotel bejáratával szemben. A hotel honlapján nem ezek láthatók

Lepakolás után elindultunk a többiekkel keresni valami élelmet. Mocskos, szeméttel teli, elhagyatott utcákon eljutottunk egy kb. 10 percre található plázaféleségbe. Az utcán azt írták róla, hogy South India's Largest Food Mall. Ez is egy lepukkant hely volt, meg zárás felé eleve nagyon sivár volt az összkép. Itt sikerült vennünk ivóvizet (a csapvíz nem ivóvíz Indiában) és tudtunk valamit vacsorázni is. Itt láttam életem első 7D moziját, hardkódolt műsorral a bejárat mellett. Ahogy vacsoráztunk, az álmos pultosok minket bámultak és derültek azon, ahogy mi csodálkoztunk, mikor a plázában átszaladt egy patkány. Bizony.

Nem kevesebb, mint 7 dimenziós mozi, hardkódolt műsorral

Az utcán levő szemétkupacok között patkányok futkosnak

Itt kitérnék egy kicsit a város élővilágára. Amit most leírok, az valószínűleg nem csak Kochira vonatkozik, hanem Hyderabadra is és sajnos a többi városra is. Azért volt számomra mégis új, mert nem jártam még, és remélem soha nem is fogok éjjel gyalog a belváros utcáin. Visszaatérve a tapasztalataimra: az elhagyatottnak tűnő utcák igazából nem voltak élettelenek: hatalmas csótányok futkostak az úttesten, a szemétben jó nagy patkányok motoszkáltak. Nagyon büdös csatornaszag terjengett, mivel a csatorna közvetlenül a járda mellett vagy alatt húzódott, ami a forgalmasabb részeken keresztben egyszerűen betonhasábokkal volt lefedve. Jó hézagosan. Én egy ponton annyira besokalltam, hogy azt hittem elhányom magam attól, ami körülvett. Valami egészen rémes volt testközelből látni azt a förtelmet, ahogy itt élnek az emberek. Ráadásul nem kevesen, hanem egyre többen. Itt nem csak a szegénységről van szó, hanem jelentős részben az igénytelenségről. Itt a boltos a saját boltja elé dobja a szemetet; épp ahogy a menő TCS irodaparkban is ugyanúgy az út szélére szemetelnek a mérnökök. (Nem messze tőlünk van egy hatalms Microsoft-park, kíváncsi lennék ott tisztaság van-e..)

A járda kőlapjai alatt csatorna, benne patkányok

A Google képek alapján Kochi szép is tud lenni, de én csak az éjszakai és mondhatni rondább arcát láttam...
A város, illetve az állam érdekessége, hogy itt nagy arányban, 35%-ban laknak katolikusok. Láttam templomokat és az utakon a teherautók tetején a védőszentek tarka feliratai közt feltűntek a szentek, St. Andrew, St. Thomas és Jesus is jött velem szemben. Ezekről sajnos nincsen képem, pedig jó sorozat lenne. Olvastam a wikipédián, hogy Kochiban egy nagyon régi zsidó közösség is él, már Salamon király korában megtelepedtek itt.

Jellegzetes Indiai teherautó. Nem cirkuszkocsi, csak úgy néz ki.

Visszatérve a történethez: miután visszamentem a hotelbe, először még úgy döntöttem, hogy nem csatlakozom Zolihoz és Évihez, akik a hotelszobában tapasztaltak alapján úgy döntöttek, hogy átmennek egy másik hotelbe. Amikor lefekvéshez készülve találkoztam az ágyneműben szaladgáló poloskákkal, a törölközőn a kicsi mozgó fekete srácokkal, inkább én is az azonnali kijelentkezés mellett döntöttem. A recepciós elővarázsolt volna nekem egy korábban nem létező légkondis executive szobát is, csak hogy maradjak, de nem hatott meg.

Egy kéretlen hálótárs közvetlenül halála előtt a Saas Tower***-ban

A Times Square Hotel*** lényegesen jobb volt, mint az előző. Például volt légkondi, ami a trópusi télben nagyon kellemes dolog. Sajnos itt is voltak kéretlen vendégek, de be kellett látnom, hogy ez India..

Szemét között legelő sovány tehén Kochi külvárosában.

Kerala backwaters

Amit eddig leírtam, az eléggé nyomasztó volt, viszont a másnap kezdődött az, amiért ténylegesen odamentünk. A szállásunktól 2 óra autózás után eljutottunk a híres keralai édesvizű tó és csatornalabirintusba. Itt összesen 38 folyó ömlik össze és a lagúnarendszer olyan, hogy az óceán vize nem jut el ide, ezért hatalmas területeken élvezhető az édesvíz áldása: rizsföldek, édesvízi halak és csodálatosan szép, zöld pálmasorok. Ezen a hatalmas területen 900 km hajóút tekereg, mi ebben tettünk egy félnapos kanyart.

A hajón kaptunk kókuszt inni, volt kávé, terített asztalos ebéd sült halakból, sült banán. Semmi dolgunk nem volt, csak hol a felső fedélzeten, hol az alsó fedélzeten nézelődni, fényképezni és élvezni a pihenést.

Hal, nem csípős óriásrizs, savanykás szósz és krumplis-banános köretke

A túra végén befordultunk az egyik part menti településre is, ami igazán érdekes volt, mivel a házak előtti parton zajlott a falusi élet: mosogatás, horgászat, krikett, tehenek és minden volt. Én ezt a részét értékeltem a legjobban. Elgondolkoztató volt élőben látni, ahogy térdig a vízben kövekhez csapkodva mosnak az asszonyok, nekünk meg otthon mosógépünk van. Ott siklott el 9 magyar informatikus 9 méterre ezektől az emberektől és valami elképesztő nagy szakadék volt mégis köztünk.

Ide most beteszek egy pár képet a nagyon sok közül, amiket a Picasa-ban lehet még nézegetni.

Kommunizmus Indiában

Eleinte nem akartam hinni a szememnek, de sokadszorra látva megértettem, hogy Keralában bizony nagyon népszerű a kommunizmus. Egész hosszan vörös lobogókkal voltak díszítve Kochi forgalmas utcái, embereket láttam vörös lobogóval vonulni, boltokon láttam sarló-kalapácsos zászlókat és plakátokat. Erről a kuriózumról külön is ír a wikipédia, akit érdekel elolvashatja a részleteket, én most csak két képpel illusztrálnám

Sarló-kalapácsos zászló Kochi utcáján

Kommunista emlékmű

Marari beach

A hajós nap után, vasárnap kisbusszal elmentünk Marariba, ahol egy igazi trópusi homokos tengerpartos szabadstrand van. Igazából ez nem strand, hanem egyszerűen az óceán és a szárazföld találkozása a maga természetes módján, szinte minden infrastruktúra nélkül. Értsd: nincs öltöző, WC, zuhanyzó, ivóvíz, boltok, járda, kuka. Ezek közül nekem a WC és a kuka hiányzott például. A helyieknek ez egyáltalán nem, indiai megoldással tetszőleges pálmafa töve kukaként funkcionálhat, a dolgukat pedig képesek a belvárosban is elvégezni akárhol, itt meg még növényzet is volt.

A vendéglátóipart egy partközeli házikóban lakó család működtette. Az anya a saját konyhájukban főzött a lányaival, akik közül a nagyobbik volt a tolmács. Láttam, hogy ők is ebédeltek, ugyanazokkal az edényekkel és ugyanazt, mint mi. Menü és árlista nem volt, aznap csirkét és halat készített a hölgy. Nagyon finomat és nagyon olcsón lehetett enni, szuper kávét is főztek, olyan volt, mint a macikávé otthon. Volt frissen facsart ananászlé, meg persze üdítők is és ivóvíz. Mindannyian ettünk náluk, bár a végére már a csirke és a hal is elfogyott. Nagyon kedves volt a kiszolgálás, szavak nélkül, udvariasan kaptunk meg mindent. A legaranyosabb a precízen, kézzel megírt számla volt.

Gondosan kézzel megírt számla, egy őszinte "Thank you!"

Kávé és sok pálmafa

Kókusz. Először kiihatod, utána megeheted

1 cm vagyok

Haza, vagyis még azért nem

A gépünkről már délután kiderült SMS útján, hogy közel 3 órát késik. A helyszínen ezt még megtoldották jócskán, de legalább nem törölték a járatot. Hullafáradtan értünk haza éjjel 2 után, de nagyon megérte 2000 km-t utazni ezért az élménysorozatért. Jövő hétvégén Hampiba fogunk menni a tervek szerint.