Hogyan utazzunk tuktukkal

A hétvégi városnézés óta nem írtam, mivel bár a képek lehet, hogy azt sugallják, de nem nyaralni jöttem Indiába.. :-) Az irodában általában 10 óra körül kezdődik el a munkanap, bár inkább 10:30 felé ér oda minden indiai kollega. Ennek megfelelően a munkanap is elhúzódik és amikor én eljövök, olyan 7 óra környékén, akkor még javában zajlik a munka, vagy valami olyasmi.

Gasztronómia területén újdonságokról nem tudok beszámolni az előzőekhez képest, általában lefényképezem, amit eszem, de a képek nagyjából egyformák: rizs + szósz és híg savanykás joghurtlé, amiben nem viccből felkockázott hagyma van. Ez ahhoz kell, hogy az égető fűszer ízét leöblítse, ugyanis a forró érzést okozó kapszaicint nem öblíti le a víz, de ez valamennyire semlegesíti.

Ez majdnem olyan, mint amit legutóbb posztoltam, csak pár nappal később.
Itt a lepény vastagabb és krumpi is van benne, illetve az édesség
a bal felső tejben ázó édes főtt tészta. A rizs önmagában is csípős természetesen.
A bal alsó az bizonyos a tűzoltó joghurtlé. És persze ott a kézfertőtlenítő megint.. :-)

Egyelőre nem járok sikerrel, hogy egy játék tuktukot vegyek magamnak. A legjobb lenne összeragasztós makettben, de azt már én sem hiszem el, hogy kaphatnék. Viszont muszáj lenne, hogy az utcákat non-stop ellepő sárga járgányokból a gyerekeknek is készüljön játék..

 Tuktukon utazni az első 9 alkalommal még biztosan nagyon élvezetes. Az utazás menete a következő:

1, Oda kell menni a tuktukosokhoz, akik ha jól láttam eddig, akkor szó szerint mindenhol ott lebzselnek. Adott esetben nem is kell odamenni, volt olyan tapasztalatom, hogy a srác megállt mellettünk az út mellett és intett a hátul ülő fiatal párnak, hogy márpedig itt ez nekik végállomás, mert ő a gazdag nyugati turistákat akarja továbbvinni.

Ez még pont az előtt készült, hogy odamentünk volna

2, Meg kell mondani az úticélt. Rövid tőmondatokat érdemes használni, pl. "Ista Hotel, Gachibowli", "InOrbit", "Shilparamam". Angolul leginkább a számokat tudják, illetve az árnövelő kifogásokat: "night, sir", "far, sir", "big traffic, sir".

Eddig max 7 embert láttam egy kocsiban ülni, itt ha jól látom csak 5-en vannak

3, Beszállás előtt fixálni kell az árat. Ő mond egy nagyot, amit le kell alkudni. Bejáratott útvonalon lehet egyből a legutóbbi viteldíj alatti összeggel a vendégnek nyitni, hogy lehessen felfelé lépkedni az árban. A párbeszéd menete: "200 sir", "no, 100", "160", "no, 120", "160", ekkor be kell vetni az erősebb kártyát és határozottan kell mutatni, hogy menjen innen és el kell indulni gyalog a konkurrencia felé. Utánad fog kiabálni, hogy "140", "no, 130", "ok sir". És már megyünk is. Elképzelhető, hogy nem a jó irányba megyünk, erre is volt már példa egyik este. Megkérdeztük, hogy tudja-e hol van a Hotel Ista, 30 méter után kiderült, hogy sajnos nem igazán.. Akkor mire is alkudoztunk..? Marcell elővette az okostelefonját és bepróbálkozott a térképpel. Számomra hihetetlen volt, de a saját szememmel láttam, hogy fogalma sem volt róla, hogy mit jelent a térképen a kék vastag vonal. Két másik sofőr szintén nem tudta értelmezni a térképet. A negyedik fickó nagyjából tudta, szóval azért hazaértünk..

Az alku pillanata

Az alku sikerült, beszállunk. Ez most épp tehertuktuk, de a Subway-ig ez is megteszi

4, Útközben csak nézelődni kell, továbbá nagy lesz a zaj és a forgalom, illetve mivel a cucc teljesen nyitott, ezért a szmog, kipufogógázok és a város minden illata egyből érződik. Ez a külvárosban, ahol lakom még elviselhető, de a belvárosban egészen durva, ehhez képest a Blaha dugóban is tüdőszanatórium. Komolyan! Kérdeztem is, hogy meddig élnek ezek a szegény tuktukos fickók, de sajnos nem tudták megmondani. (Nem tőlük kérdeztem természetesen) A szmog, por és egyebek ellen sok motoros kendővel védekezik számomra kétséges hatékonysággal. Visszatérve az utazásra: szerintem félni nem kell, a sofőr tudja, hogy mit csinál. Vadul fog előzgetni, behajt a kereszteződésbe, erőszakosan nyomul, dudál, néha úgy tűnik, mintha oldalról koccanna egy busz vagy egy teherautó, de végül meg fog érkezni az ember. Én valamiféle dodzsemezésként fogom fel itt a közlekedést, nagyjából olyan itt egy kereszteződés, csak a tényleges koccanások hiányoztak még eddig szerencsére. Az élmény szerintem tényleg fantasztikus. Én minden egyes alkalommal csak bámulok ki a nem lézető ablakon és csodálkozom szinte mindenen, amit látok.

A táblán középen: "Speed thrills but kills".  A zebra az út közepéig tart.

A közlekedésről még annyit, hogy bár osztott pályás, kétszer két sávos úton megyünk munkába, többször is előfordult, hogy szemből jött egy motoros, sőt egyszer tuktuk is. Nyilván kisebb távolságokra nem érdemes kerülővel átmenni az út túloldalára. Mivel jogosítványt nem tanfolyam útján, hanem vásárlás útján kell szerezni, ezért a városban bent egy-egy kereszteződésnél egyfajta KRESZ gyorstalpalók olvashatóak, amit az az alábbi képen kisilabizálható, ha rákattintva felnagyítod. ("Piros: ne menj; Sárga: készülj; Zöld: mehetsz", "A zebrán menj át", "Áll meg a stopvonal előtt") Az út mentén más okosságok is olvashatók, pl. "Speed thrills, but kills", "Drinking whisky, driving risky", ez utóbbi eddig a kedvencem.

KRESZ gyorstalpaló a belvárosban

Holnap este a többiekkel repülővel megyünk kb. 1000 km-re délebbre, Keralába. ("Kerala backwaters") Ez állítólag India egyik legszebb tája. Hogy milyen volt számomra, arról pár nap múlva tudok írni, miután visszajöttünk.