Mint korábban említettem, a TCS irodapark épülőfélben van. Magán a telken is még térkövezés zajlik sokfelé, de az épület belül is olyan 90%-os készültségben van még csak. Ebből kifolyólag minden nap volt alkalmam a teraszról fentről tanulmányozni, hogy milyen technológiákkal és milyen munkaszervezéssel folyik egy gazdag világcég egyik fontos központjának az építése.
A földmunkákat szerintem ezer éve nem végzik ennyire primitív módon mifelénk. Tucatnyi apró, vékony ember, férfiak és nők vegyesen mozgatták a földkupacokat az iroda körül, illetve hordták a térkövezéshez használt lapokat. A munkamegosztás a következő: egy apró fickó egy közönséges hosszú bottal lazítja a földet a gödörnél. Egy másik egy miniatűr homokozólapáttal egy műanyag kosárba szedi a földet a gödörből guggolva. Két vékony alacsony nő a kis kosár földet felsegíti egy harmadik nő fejére, aki lassú elgyötört léptekkel elindul, fején a földdel. 3 méter után szembetalálkozik egy másik nővel és kosarat cserélnek. Az egyik továbblépdel, a másik visszamegy a férfiakhoz. A jelenet egyszerre szívszorító és bosszantó. A földmunkák hónapok óta folynak, az előrehaladás minimális. Ezek a szerencsétlen emberek talicska és hosszú nyelű szerszámok nélkül gürcölnek napi 10 órát 1200 Ft-os díjért. Ezen belül is a nők kevesebbért, ráadásul a földet ők hordják, a férfiak csak "homokoznak".
Próbáltam kideríteni, hogy miért nem használnak talicskát. A munkatársaktól azt a választ kaptam, hogy nem érdekli őket. Ha egyszer megszokták, hogy ilyen primitív módon hordják a földet, nem foglalkoznak azzal, hogy már feltalálták a kereket. Az emberi munka olcsó, ha lassabban készül el a munka, legalább több napig van munka.
Amikor este a térkövet hordták a belső udvarra, az is siralmas volt. Egyesével hordták a fejükön a köveket, csigalassan vánszorogva, sok felesleges átadással. Sokuk mezítláb járt, az iroda bejáratánál pedig egy biztonsági őr munkája csak abból állt, hogy félpercenként kinyitotta nekik a biztonsági kaput, átengedett egy munkást, majd visszacsukta a kaput. Megint átengedett egyet, megint visszacsukta. Őt sem érdekelte, hogy esetleg ki lehetne nyitni folyamatosan: "gondolkozás nélkül zajlanak itt a dolgok."
Ez utóbbi megállapítást nem én mondom, hanem az egyik kolléga fogalmazta meg ezt így, persze angolul... :-) Azt mondta, hogy Indiában az emberek nem gondolkoznak, hanem csak egyszerűen csinálják azt, amit elkezdtek és úgy, ahogy elkezdték. Nem motiváltak arra, hogy bármit jobban csináljanak, nem vonzza őket a technikai fejlődés lehetősége, jelentsen az akár egy egyszerű talicskát is.
Az egy másik, elég elgondolkodtató kérdés, hogy ha az egyszerű munkást egyáltalán nem érdekli a talicska, akkor legalább a brigádvezető miért nem adja a kezükbe? Vagy a mérnök, aki felügyeli a munkálatokat? Vagy a megrendelő, aki a végén fizeti a költségeket...? Erre nem találtam választ.
Megkérdeztem, hogy miért söprik a földet a nők olyan vesszőseprővel, aminek nincs nyele, tehát derékszögben meghajolva kell vele söpörni. Azt mondta, hogy azért, mert megszokták, hogy ilyen a seprőjük. Neki otthon van nyeles seprője, de például a barátnője azt nem szereti, mert annyira megszokta, hogy görnyedve söprögessen, hogy inkább marad a hagyományosnál..
Joggal merülhet fel ezen a ponton a kérdés, hogy különböznek-e ebben a tekintetben az informatikus dolgozók és a kint güriző melósok. Hát különböznek, van eredménye az egyetemnek, de azt kell mondjam, hogy letagadhatatlanul látható volt többeken ez a fajta rossz mentalitás. A konkrétumokról blogolni nem szándékosan nem akarok.
Olyan érzés az indiai városokban lenni, mintha a középkori európa városi viszonyait kevernénk össze egy modern metropolisszal. A sok szemét, a kóbor állatok és a primitív viszonyok vannak együtt a csillogó plázákkal és a mindenhol gombamód növő toronyházakkal. Nekem úgy tűnik ez a legtöbb embert annyira nem zavarja. Bár az is lehet, hogy rólam is azt hiszik a svájci turisták, hogy nem zavar az ami a Blahán van, ha éppen ott kell várakoznom a kiborított kuka mellett a 7-es buszra.
Olyan nagy különbség van az itteni embereknek a szabályokhoz való viszonya és a hazai hozzáállás között, hogy ez egészen más megvilágításba helyezi a hazai viszonyokat. Mindenkinek, aki besokallt Magyarországon, ajánlom, hogy szellőztesse ki a fejét Indiában, hazaérve a rend és tisztaság országában fogja érezni magát. Hogy mennyire tartós ez az effektus, azt nem tudom, rövidesen kiderül meddig tart ki az érzés... :-)
A földmunkákat szerintem ezer éve nem végzik ennyire primitív módon mifelénk. Tucatnyi apró, vékony ember, férfiak és nők vegyesen mozgatták a földkupacokat az iroda körül, illetve hordták a térkövezéshez használt lapokat. A munkamegosztás a következő: egy apró fickó egy közönséges hosszú bottal lazítja a földet a gödörnél. Egy másik egy miniatűr homokozólapáttal egy műanyag kosárba szedi a földet a gödörből guggolva. Két vékony alacsony nő a kis kosár földet felsegíti egy harmadik nő fejére, aki lassú elgyötört léptekkel elindul, fején a földdel. 3 méter után szembetalálkozik egy másik nővel és kosarat cserélnek. Az egyik továbblépdel, a másik visszamegy a férfiakhoz. A jelenet egyszerre szívszorító és bosszantó. A földmunkák hónapok óta folynak, az előrehaladás minimális. Ezek a szerencsétlen emberek talicska és hosszú nyelű szerszámok nélkül gürcölnek napi 10 órát 1200 Ft-os díjért. Ezen belül is a nők kevesebbért, ráadásul a földet ők hordják, a férfiak csak "homokoznak".
 |
| Lesifotó az épület körül zajló munkálatokról. Az egyik nő épp a másiknak adja át a burkolóelemet. |
Próbáltam kideríteni, hogy miért nem használnak talicskát. A munkatársaktól azt a választ kaptam, hogy nem érdekli őket. Ha egyszer megszokták, hogy ilyen primitív módon hordják a földet, nem foglalkoznak azzal, hogy már feltalálták a kereket. Az emberi munka olcsó, ha lassabban készül el a munka, legalább több napig van munka.
Amikor este a térkövet hordták a belső udvarra, az is siralmas volt. Egyesével hordták a fejükön a köveket, csigalassan vánszorogva, sok felesleges átadással. Sokuk mezítláb járt, az iroda bejáratánál pedig egy biztonsági őr munkája csak abból állt, hogy félpercenként kinyitotta nekik a biztonsági kaput, átengedett egy munkást, majd visszacsukta a kaput. Megint átengedett egyet, megint visszacsukta. Őt sem érdekelte, hogy esetleg ki lehetne nyitni folyamatosan: "gondolkozás nélkül zajlanak itt a dolgok."
Ez utóbbi megállapítást nem én mondom, hanem az egyik kolléga fogalmazta meg ezt így, persze angolul... :-) Azt mondta, hogy Indiában az emberek nem gondolkoznak, hanem csak egyszerűen csinálják azt, amit elkezdtek és úgy, ahogy elkezdték. Nem motiváltak arra, hogy bármit jobban csináljanak, nem vonzza őket a technikai fejlődés lehetősége, jelentsen az akár egy egyszerű talicskát is.
Az egy másik, elég elgondolkodtató kérdés, hogy ha az egyszerű munkást egyáltalán nem érdekli a talicska, akkor legalább a brigádvezető miért nem adja a kezükbe? Vagy a mérnök, aki felügyeli a munkálatokat? Vagy a megrendelő, aki a végén fizeti a költségeket...? Erre nem találtam választ.
 |
| Másik lesifotó (fényképezni itt tilos lenne) felülről, ahogy a nők fejükön hordják a törmeléket. |
Megkérdeztem, hogy miért söprik a földet a nők olyan vesszőseprővel, aminek nincs nyele, tehát derékszögben meghajolva kell vele söpörni. Azt mondta, hogy azért, mert megszokták, hogy ilyen a seprőjük. Neki otthon van nyeles seprője, de például a barátnője azt nem szereti, mert annyira megszokta, hogy görnyedve söprögessen, hogy inkább marad a hagyományosnál..
Joggal merülhet fel ezen a ponton a kérdés, hogy különböznek-e ebben a tekintetben az informatikus dolgozók és a kint güriző melósok. Hát különböznek, van eredménye az egyetemnek, de azt kell mondjam, hogy letagadhatatlanul látható volt többeken ez a fajta rossz mentalitás. A konkrétumokról blogolni nem szándékosan nem akarok.
Olyan érzés az indiai városokban lenni, mintha a középkori európa városi viszonyait kevernénk össze egy modern metropolisszal. A sok szemét, a kóbor állatok és a primitív viszonyok vannak együtt a csillogó plázákkal és a mindenhol gombamód növő toronyházakkal. Nekem úgy tűnik ez a legtöbb embert annyira nem zavarja. Bár az is lehet, hogy rólam is azt hiszik a svájci turisták, hogy nem zavar az ami a Blahán van, ha éppen ott kell várakoznom a kiborított kuka mellett a 7-es buszra.
Szabályok
Az Indiában szocializálódott emberek valószínűleg gyerekkoruk óta megszokják azt, hogy a szabályokat, törvényeket nem kell annyira komolyan venni. A korrupció hírhedt az egész országban. A hétköznapi élet apró részleteiben is megjelenik mindez: a jogosítvány nem fontos ahhoz, hogy vezetni lehessen. Nem kell sisak a motoron, nem kell hátsó lámpa a teherautóra, nem kell betartani semmilyen közlekedési szabályt. Hivatalosan persze ezek mind érvényes törvények, csak éppen de facto mindeneki fütyül rájuk. Az árakat le kell alkudni a boltban ugyanúgy, ahogy a rendőrnek csak 400 Ft-ot kell adni, ha épp ittasan vezet valaki.Olyan nagy különbség van az itteni embereknek a szabályokhoz való viszonya és a hazai hozzáállás között, hogy ez egészen más megvilágításba helyezi a hazai viszonyokat. Mindenkinek, aki besokallt Magyarországon, ajánlom, hogy szellőztesse ki a fejét Indiában, hazaérve a rend és tisztaság országában fogja érezni magát. Hogy mennyire tartós ez az effektus, azt nem tudom, rövidesen kiderül meddig tart ki az érzés... :-)
