Először a munkahelyen

Most röviden arról fogok írni, hogy miket láttam az elmúlt két napban a munkahelyen. Később majd az egy hónap tapasztalatait is megosztom, egyelőre inkább csak a munkanap gyakorlati oldalát ismerem még, az emberekről és a nagyobb dolgokról nem akarok semmit mondani.

A reggeli után a hotelből kocsival visznek bennünket a közelben levő irodaparkba. Ezt úgy hívják, hogy TCS Synergy park és egy tekintélyes területen nagyon sok 5 emeletes irodaházból áll. Szépen parkosítják az egészet, bár mivel még az egész igazából csak épülőfélben van, ezért sok a rumli. Van, ahol még javában építkeznek, van, ahol már csak térköveznek. Az az épület, ahol mi dolgozunk olyan 95%-ig készen van, de még például az árnyékolástechnika hiányzik. A/3-as papírokkal van helyettesítve, ettől kicsit a régi Kármán-kolira emlékeztet a szint.

Breaking news: a többiek most jöttek vissza a tetőről és mondták, hogy egy majommal találkoztak. A majom később lemászott a mi emeletünkre is és kaptam róla fotót. Én is mindenképpen akarok találkozni ezzel a majommal, egyelőre csak kölcsönkértem róla egy képet.

Majom az előtérben. Remélem találkozom vele majd én is.

Az első benyomásom az irodában megerősítette azt, amit a reptérre megérkezve is tapasztaltam: itt valahogy különösen fontos a bürokrácia, a sok papírtöltögetés. (Sőt, most jobban belegondolva emlékszem, hogy az indiai vízum megszerzése is azzal járt, hogy el kellett teljesen feleslegesen zarándokolnom a nagykövetségre, vártam fél órát huszadmagammal, majd közölték, hogy mégsincs rám szükség, hazamehetek..) A bejutás minden egyes nap azzal jár, hogy átvilágítják a táskát röngtennel, aztán egy nagy anyakönyvben alá kell írni valamit, egy másik papíron alá kell írni, hogy milyen sorozatszámú laptopot viszek be. Hazafelé ugyanez, lent papírozás és úgy engednek ki. Fényképezni sajnos tilos a park területén, ezért csak lopva csináltam mobillal néhány képet. A fényképezőgépemet bent nem veszem elő, de a röngtennél eddig egyszer sem szúrták még ki. Valószínűleg elvennék, ha nem fehér lennék, de itt nekünk jár egy kis pozitív diszkrimináció, ahogy azt korábban már említettem a reptéri sorbanállás kapcsán.. :-)

Az ivóvíz és a közös fémbögre. A vödörbe a
maradék vizet löttyintik.

Az ötödik emeleten dolgozunk, egy nagy, tágas teremben, talán 40-50 ember. Bent az amerikai filmekből ismert dobozokkal van tele minden, köztük folyosók. A falak is hófehérek, nincsen sehol semmi kép vagy plakát. Őszintén szólva elég sivár környezet az otthoni színes-barátságos munkakörnyezethez képest. Ami nagyon tetszik, az az oldalról nyitott terasz minden emeleten. Itt padok vannak, lehet szellőztetni a fejeket, nézelődni és kávézni. A kávé nem rossz, de ma megtudtuk, hogy egy emelettel lejjebb még finomabb. Az automata minden nap dél és kettő óra között, amikor épp ebéd után kávézni lehetne, nem üzemel. Van ivóvízadagoló is mellette, aminek a tetején van egy fémbögre. Korábban még sosem hallottam, úgyhogy érdekes leírni, hogy az emeleten mindenki ugyanebből az egy bögréből iszik. A trükk az, hogy az itteniek nem érintik a szájukhoz a poharat vagy palackot, hanem magasabbról öntik bele a vizet. A menzán is ugyanez a rendszer működött, csak ott tucatnyi bögre volt a tolongó tömegre.


Ebédelni a park területén levő kétszintes nagy menzán voltunk első nap. Nagy a tömeg és a zsibongás, egy vásárcsarnokhoz hasonló rendszerben, többféle árusnál lehet kajákat kapni. Az árak bent nagyon alacsonyak 200 Ft-nak megfelelő összegből jól lehet lakni bőven. A 600 ml-es kóla kb. 80 Ft. Az étkezésről majd később részletesen írok, mert megérdemel egy külön bejegyzést.

Informatikusok a menzán

A kezdőnap végén egyik munkatársammal fogtunk egy tuktuknak nevezett háromkerekű nyitott csodajárgányt és elmentünk a közeli Subway-be enni valami nem csípős szendvicset. Hazafelé is így utaztunk, nekem nagyon tetszik ez a kis járgány. Tele van velük minden utca szó szerint. Amikor kimentünk az út mellé, azonnal megállt egy mellettünk, a hátul ülő párnak intett, hogy nyomás kifelé, mert ő inkább a nagyobb fogásnak ígérkező európaiakat vinné tovább. Mi ezt így viszont nem akartuk, mutattuk, hogy akkor inkább menjen tovább, ha már vannak utasai. Közben persze mögötte rögtön megállt egy szemfüles másik és inkább azzal vitettük magunkat vissza a hotelbe, kemény 400 Ft-ért, ha jól emlékszem. Helyieket a negyedéért is elvisznek amúgy, de nekünk még ezért az árért is kell velük alkudozni egy kicsit. A közlekedés, a tuktuk-ok megint egy olyan téma, amiről később majd bővebben mesélek.

Subway: megkönnyebbülés az európai gyomroknak.
Az első felirat a helyi telugu nyelven íródott.