Érkezés Dohába

A blog címe annyiban helytelen, hogy először valójában Dohába mentünk. Budapesttől Doháig több mint öt órás a repülőút, ami még a világ legjobbjának kikiáltott Qatar Airways-en is nekem rém hosszú időnek tűnt. Az széksorok felett lehajló képernyőkön idétlen Disney rajzfilmeket vetítettek arab felirattal, így sajnos sosem tudtam, hogy merre járhatunk. Mivel keletre repültünk, hamar koromsötét lett. Mivel tökéletesen tiszta volt az égbolt, a Fekete-tengeren túl nagyon szépen látszottak a sűrűn lakott területek. Elrepültünk egy hatalmas kivilágított város felett is, de sajnos fogalmam sincs, hogy az melyik lehetett. Először Isztambulra gondoltam, de mi annál északabbra haladtunk.

Egy ismeretlen pókváros felülről

Az Öböl felett rengeteg teherhajó és fúrótorony is látszott. A repülőn a vacsora egy apró adagokból álló kavalkád volt: hal, krumpli, macisajt, Mars csoki, sós keksz, babsaláta, narancslé, vaj és egy apró zsemle.
Qatarhoz közeledve felgyorsultak az események, a monitor mese helyett végre a repülési adatokat mutatta, meg hogy hogyan közelítjük meg a repülőteret. Dohában egymás mellett két reptér is van, mi a szárazföldin szálltunk le. A másik egészen elképesztő módon a tengerre lett építve, merthogy ebben a pici és dúsgazdag országban talán a hely az, amiből kevés van. Dohában kellemesen langyos este fogadott. Az ügyintézés is simán ment, sajnos azonban északára a légitársaság bennünket (érthető módon) külön hotelekbe küldött. Én a Retaj al Rayyan hotelt kaptam, ami az öböl túlsó végén, a felhőkarcolós negyedében van. Egy angolul nem sokat tudó ember összegyűjtött néhányunkat egy kupacba és kikísért a reptér előtt várakozó Toyota kisbuszba. Kb. tíz perc múlva már a hotel előtt is találtam magam.
Nagyon érdekes érzés volt hirtelen egy másik világban találni magam. A reptéren a vizsgálatnál szemmel láthatóan sosem hallottak még Magyarországról. Most az útlevelem az egyetlen hivatalos iratom, most egy kicsit zavaró is, hogy angolul nincs odaírva az elejére, hogy passport. Kinek mond itt bármit is az, hogy "Magyar Köztársaság - Útlevél"? Kevés itt már az Európai. Amúgy mindenféle ember kavarog itt, hiszen Doha egy óriási nemzetközi átszállóhely, innen megy repülő Chigago-ba és Ausztráliába is egyaránt. Sok az afrikai, aztán az arabok, indiaiak és távolkeletiek.
A hotelben egyből vacsorát kaptam (itt nagyjából éjfél volt ekkor már), aztán a kártyát a szobához. A hotel személyzete többnyire afrikai vagy ázsiai. A portaszolgálatoson kívül a többiek elég rosszul beszélnek angolul. Ezt onnan tudom, hogy három embertől kérdeztem meg, hogy a hotel tetején van-e terasz vagy erkély. Az első válasz az volt, hogy igen, van hideg és melegvíz is, a csapot úgy állítom, ahogy szeretném. Thank you, mondtam. Top = tap? Ennyire rossz a kiejtésem..? A második mondta, hogy "természetesen, a portás hív limuzint és körbevisszük a városban". A harmadik azt mondta, hogy igen, van erkély és szép képeket lehet csinálni. 3-ból 1.
A helyi emberek állítólag, és szemmel láthatóan is, kétkezi munkát nem végeznek. Minden állampolgár alanyi jogon kap egy elég magas fizetést, ebből kényelmesen meg lehet élni munka nélkül. Aki dolgozik, az nem tudom mit csinál, gondolom ebben a sok irodaházban akad nekik azért fehérgalléros munka.

Welcome to Qatar