Doha - terepjárók, felhőkarcolók, sivárság

Ma egy 5 órás városnézéssel kipipáltam magamnak Dohát. A gép indulásáig van még 2 óra, de semmi értelmét nem látom, hogy kimozduljak a 21 fokos hotelszobából.
Mivel én a többiek hoteleitől elég távol, az öböl túlsó felén lakom, ezért egyedül vágtam neki a városnak és megbeszéltük, hogy majd a part mentén szembetalálkozunk. A hotelből kilépve ragyogó volt az idő, kellemes meleg, de nem hőség és vakító napsütés. Ahonnan indultam, az egy olyan városrész, ami csupa felhőkarcolóból áll. Mindenfelé újabb és újabb tornyok épülnek, százával, szóval egészen elképesztő lehet az iram, ahogy itt terjeszkednek.

Szabadtéri ellipszis tréner

A belváros irányában az öböl íve mentén egy szép, gondozott sétányon lehetett végigmenni. Kb. 5 km hosszú ez a félkörív. Az sétányon mindenféle ruhás embereket láttam, az egyik tipikus a fehér hosszú ruhás férfi, a másik pedig a fekete hosszú ruhás, az mindig a nő. Az egyik véglet, amikor csak a szemük látszik ki, de sok van akinek kint az arca, szóval itt még nem olyan a szigor. Sokan kocognak, ők főleg külföldiek. A sportra nagy hangsúlyt helyezhet a városvezetés, mert a sétányon gyakorlatilag időről időre szabadtéri konditermek vannak.  Az ellipszis trénertől a haspadig minden megvan, úgy, hogy súlyok helyett mindegyik a test saját súlyát használja ki. Használják is őket rengetegen, menő melegítőkben és még hosszú fehér ruhában is láttam edzeni embereket. Amúgy csadorban is lehet kocogni, ezt ma a saját szememmel láttam.. :-)

A sétány makulátlanul tiszta, a kőkukák 10 méterenként álltak. Szemét sehol. A pázsit zöld, tengernyi a petúnia: a föld alatt csepegtető csőrendszerrel öntözik, az egyik építkezésnél láttam, ahogy fektették a csövet, mint a padlófűtést.

A csadoros csajok azt játsszák, hogy
ki érinti meg először a felvillanó és
hangot adó valamit. Nem szabad az útmutató
szerint nőket lefényképezni engedély
nélkül, de szerintem ez nem sértette
meg a személyiségi jogaikat, nyilvánvaló
okokból... :-)

Nekem egy idő után elkezdett hiányozni valami: kilométereket jöttem már és nem láttam semmi boltot. A toronyházas körzetben járókelő sem volt, de itt a sétányon a sok ember ellenére nincs egy büfé, nincs egy fagyizó, nincs semmi. Egy képeslapot sem lehetne venni, ha akarnék. Szerencsére hoztam ivóvizet a hotelből, így nem voltam veszélyben ebből a szempontból, de mikor szembetalálkoztam a kollégákkal, bizony örültek, hogy nálam volt víz. Itt pénteken és szombaton van szünnap, vasárnap indul a hét, de bent a városban, a bazárban voltak nyitva üzletek, tehát itt is nyitva lehetne valami.

A város nem gyalogosok számára lett építve, a járdák egész nagy részeken akár hiányoztak, vagy csak jelképesek voltak. Itt mindenki autózik. Egész nap egyetlen kerékpárost láttam csak. Az autókra visszatérve: engem egészen ledöbbentett az, amit itt láttam. A leggyakoribb márkák, Toyota, Ferrari, BMW, Nissan. Hatalmas luxusterepjárók mentek az utakon, többször úgy éreztem magam, hogy nem hiszem el, hogy mekkora autó létezik... A parkolóban nem lehetett messzire látni, mivel a magasságuk nagyobb volt, mint az én szemmagasságom. Ami érdekes volt, hogy itt az általam ismert modellek is sokkal nagyobbak, mint az európai modellek. A blog végén van link a webalbumra, ott érdemes nézni a járműveket..

Egy átlagos autó, ami magasabb,
mint az átlagos ember

Igazából még rengeteg képet csináltam, egy válogatást feltettem Picasa-ba, szóval aki több képet szeretne látni, az nézze meg a dohai képeket az albumban.